A név kötelez

2-es gomb

Azt le sem írtam, hogy vannak még meglepetések. Anno, mikor elhallgatott az 1-es gomb az autórádiómon, arra gondoltam: vajon csak én gondolom, hogy most szétszéled egy csomó jó arc (hang), vagy valaki olyannak is eszébe jut, aki össze tudná őket szedni újra? Erre sok hét (vagy hónap?) után, egyik reggel Ice kocsijában felszaladt a szemöldököm. De hisz ezek ők! Ice nem is fogta fel, csak később, hogy a másik kedvenc rádiónkon (az én kocsimban egészen pontosan a 2-es, jelenleg legelső nem süket gombon elérhető adón) szólaltak meg az elnémult hangok. Azért még Nesta felbukkanhatna valahol. Mert telhetetlen vagyok... 

Kucu néni

Ez a nap is jól kezdődött. Hajnali kelés, kapkodás, aztán nagy nehezen indulás, jóval később a tervezettnél. Első sarkon gyanús szag... Kutyaszar. Csak reméltem, hogy a papucs talpán maradt. Már ami nem a kuplungon volt már. De legalább így is első voltam a vérvételen.

Érdekes tanulmány volt két órán át figyelni az embereket a váróban, míg áradt bennem szét a cukor (Ice szerint gipsz). Voltak a kulturáltan sorban állók, a próbálkozók, a túl aggodalmasok, a nyuszik, az írástudatlanok, a tapintatlanok, a született vezetők. Már szinte sajnáltam lelépni.

Az eddigi hat hónap alatt kutya bajom nem volt. Ami késik, nem múlik. Hazaérve nem ismertem meg a lábam, ahogy lenéztem. A bokáim akkorára dagadtak, mintha kificamítottam volna őket. Viszont bánatomban legalább végre főztem tejbegrízt a nagy gyereknek, olyan régen történt ilyen utoljára, hogy csak na - végül is épp ideje volt, a következő években szükség lehet még erre a tudásra. 

Az már a vég, amikor olyan meleg van, hogy két ficánkolás meg farkcsóválás között Kicsi kutya lepihen aludni pár hunyásnyit, és egyáltalán, nem keresi toporogva a helyét, hanem folyamatosan fetreng, ha már egyszer bejutott a jó hűvösbe.

Szép kis nap

Szép kis nap volt ez. Tegnap kiderült, hogy ma megyünk világgá. (Utólag az is kiderült, hogy Ice hetek óta tudta, csak elfelejtette megemlíteni.) Láttunk falunapot, volt mindenféle produkció, habosbabos ruhás csecsemők, meg beszéd. Kiöltöztünk (mint szarospistajézusnevenapján), ennek megfelelően azt hitték, valami díszvendégek volnánk, az öltönyös mercédeszes kistérségi polgármester is bemutatkozott nekünk... Ettünk gancát, húslevest, boronatárcsán sült eztmegazt, mondjuk nem a falunapon, hanem a vendégségben, annál jobb volt.

(És most össze kell szednem magam, hogy továbbra is szép nap legyen. ... )

Álom

Van pár visszatérő rémálmom, az utóbbi években kevésbé jönnek elő, és nem is fogom őket mind elmesélni. Nem igazi rémálmok abban az értelemben, hogy nincs vér, halál, csak valami nagyon kellemetlen, nyomasztó dolog történik velem, amitől görcsben vagyok. Az egyik ilyen a szégyenlősséggel kapcsolatos.


Nem tudom, honnan ered – valószínűleg örököltem, vagy az anyatejjel szívtam magamba. Gyerekkoromból vannak olyan emlékeim, hogy a szüleim nudista strandra vittek, én meg ott ültem fürdőbugyiban, lesütött szemmel, és nagyon szerettem volna a mellemet is eltakarni, bár még sehol sem volt, és emiatt nem is kaptam felsőrészt… Vagy hogy nagypapáéknál átöltöztem egy szobában és rám nyitott a nagybátyám, eleve sokkot kaptam, de még valami gúnyos megjegyzést is tett, amitől végképp megszégyenültem.

Ehhez képest tegnap találtam egy blogot, ahol nudista strandolók képei vannak, gondolom nem mindenki magasztos motivációból készíti illetve nézegeti a képeket, mégis az jön át a róluk, ami a szövegekből is: hogy milyen jó dolog, mekkora boldogság elfogadni, vállalni a testünket. Akkor is, ha van, aki el akarja velünk hitetni, hogy van olyan emberi test, amit nem hogy elfogadni, szeretni nem lehet, de rejtegetni, szégyellni kell.


Nem tudom, hogyan lehet ezt a természetes, önfeledt testérzetet, saját testünk szeretetét átadni egy kisgyereknek, főleg, hogy nagyon ritkán és csak egy-egy pillanatra éreztem talán, de remélem, sikerül majd.

Otthon

A bejáratnál égett palacsintaszagot éreztem. A rossz hír, hogy Ice nem sütött palacsintát, a jó, hogy nem is égett oda.

Kis színes

Kutyák édes pofák, teljesen felbilllentek a nyaralásunktól, alig hittek a szemüknek, mikor hazajöttünk, azóta meg fokozottan rajonganak, bújnak, illetve aggódnak, ha elmegyünk, sorban állnak etetéskor. És még mindig imádják a haverokat a parkban.


Matek feladvány. Adott egy 4 méter magas szüretelendő fügefa, 4 vendég, hárman kb. 2 méteresek, a negyedik 1,70. A nagyok közül kettőt (asszem) nem érdekel a füge, a harmadik nagy pedig tériszonyos. Kérdés: mekkora létrát vigyenek a vendégségbe? A válasz: a nagy alulétrát, amiről a kis pocakos is feléri és stabil a lába (mármint a létrának).

Vicces, a Boogie Nights ment valamelyik adón, eszembe jutott, hogy bejött huszon évvel ezelőtt Marky Mark and the Funky Bunch, végülis nem tudom, mennyire kellett a csávónak színészkednie, mikor nagyon szarul és hamisan énekel a filmben, hiszen anno is csak dumált, nem is attól volt jó az egész...