Csalamádé

Amikor a "csili-csalamádé..." rész jött, jó öreg szokásomhoz híven én egy sorral előrébb jártam fejben, és arra gondoltam, vajon lesz-e "rohadt karalábé" a pár hónaposoknak. Nem, helyette "cukor, csokoládé" lett - meg is beszéltük utána egy sorstárssal, hogy mi speciel jobban parázunk a cukortól és a csokoládétól zsenge gyermekeink tekintetében, mint egy kis rohadt karalábétól...

Tökéletes napok

Akartam írni pár napja, hogy milyen szép az élet - Ice elment motorozni, a napon száradtak illatosra a törölközőink, majd L. lefektetése után frissen sült halat ettünk a teraszon a fülledt sötétben, mintha az adrián nyaralnánk. (Mondjuk kevésbé lávhepineszszánsájn epizód volt, amikor ráébredtem, hogy azért nincs vágás a halak hasán, mert a zsigerelésük rám vár... Viszont így utólag hálás voltam anyunak, aki úgy tíz éve egy karácsonyon puccs-szerűen elém tette a pontyot meg a kést, hogy ezt márpedig idén én belezem ki... Legalább tudtam, hogy fogjak neki).

Azután hagytam, hogy magával ragadjon a szenvedély, és kaszinózás helyett vateráztam egy etetőszéket, míg az álmából felriadt leendő tulajt az apja pátyolgatta, hogy én emelgethessem a tétet a döntő pillanatokban. A következő reggel ugyan szarul indult, de aztán elhoztuk az új szerzeményt, együtt örültünk neki.

Aztán kedd délutántól tegnap estig maga volt a pokol, nem ettünk, nem ittunk, alig aludtunk, egyedül L. örült rendületlenül a pucér lábainak, meg annak a pár mosolynak és ölelésnek, amit a nyakig érő szarból adni tudtunk neki. Egyre nehezebben mondom ki már a fejemben is, hogy "Magyarország, én így szeretlek". (... de tudom, hogy nem tudnék elmenni, kicsiben próbáltam, fájt, tapsolhatnékom volt minden ferihegyi landoláskor, szerettem gyerekként ezt a gesztust, hiányzik néha.)

Viszont ismét megéreztem, milyen tökéletesen együtt lenni a bajban, és tudni, hogy számíthatunk egymásra és ebből is ki fogunk mászni. Meg, ami újdonság, hogy egy ilyen kedves, tökéletes, okos, szép stb., vagyis egy szóval saját gyerek minden rosszat elfeledtet az emberrel.