Gömbölyű

Az élet azért nagyon tud, éppen tegnap, amikor először kezdett úgy keményedni a hasam, hogy a sok olvasás ellenére aggódtam kicsit miatta, egy kedves és okos barátunk spontán látogatásunk során elmagyarázta, hogy felesleges aggódnom, a vizet nem lehet összenyomni, a gyerek akkor is békésen lubickol belül, amikor én páncélosodom.

Amennyire bonyolult kérdésnek tűnt a babakocsiválasztás, és amilyen rosszul indult a "mi márpedig nem pazaroljuk a pénzt újra" projektünk, annál nagyobb öröm, hogy tegnap este óta az összevisszaság közepén ott ragyog és illatozik a frissen mosott, "örökölt" szerkezet. Biztos nem tökéletes, mert olyan nincs, nem lehet egyszerre kis kerekű meg nagy kerekű, meg ilyen is meg olyan is, szóval mostantól nem foglalkozom vele, milyen lehetne még, boldog vagyok.

Mikor este vittük be a részeit, a kutyák teljesen felpörögve szaladtak a sarkunkban, D. szaglászta a mózest ezerrel, pedig még üres és tényleg csak mosópor illata van, honnan tudhatja, hogy ez más típusú csomag, mint a sok doboz meg zsák, amikkel nap mint nap mászkálunk fel s alá, és amikre rá se hederít?!

Férfiak

Olyan furcsa, ahogyan az életünk részévé válik. Múltkor például elmentem melltartót venni, és nem a klasszikus "minden mást vettem, csak azt nem" lett a végeredmény, mert egyet azért abból is sikerült, viszont vettem egy fürdőruhát is. Tekintve, hogy nyár vége van, valamint nemigen fürdök publikus helyeken különböző aggodalmaktól hajtva, ez nem tűnik ésszerű és indokolható lépésnek (ahogy Ice rá is mutatott finoman).

Azonban ha onnan nézem, hogy jövő nyáron két férfi is lesz az életemben, akik valószínűleg szeretnének majd büszkék lenni rám, hogy én mennyire jó csaj vagyok, akkor érthető az egész. (Arról nem is beszélve, hogy régi titkos vágyam egy piros bikini, amiben még elégedett is vagyok magammal. Jelen bikinire pedig ez maximálisan igaz, a két rész között elhelyezkedő új momentum ellenére, vagy talán épp amiatt…)