Úgy kezdődött, hogy a hűtő leengedésekor találtam egy üveg szardellát, amit még a tavalyi nyaralásról hoztunk. Aztán Ice kérésére csináltam a napokban salátát, és mivel nagyon finomat akartam, nem csak olivát vettem hozzá, hanem szárított paradicsomot és kapribogyót is, és rájöttem, mindkettőt nagyon-nagyon szeretem. Végül tegnap este megláttam a félkész gnocchit a boltban, így ma kivételesen magamnak is főztem. (Tegnap L-nek készítettem egy fél csirkemellből meg pár zöldségből összesen vagy egy heti muníciót, közben persze a fél konyhát el kellett mosogatni - de azért a pofiért megéri -, este meg még póréhagymaleves témában is debütáltam Ice kedvéért, majd kiderül, hogy...).
Ráadásul elégedett vagyok az eredménnyel, ami így nézett ki valamivel ezelőtt:
2012. augusztus 16., csütörtök
2012. augusztus 3., péntek
Megfizethetetlen...
Ahogy keresgélem, hogy ki mindenki énekelte el a First Cut címűt, ezt találtam... Rod Stewart '77-ben... Azért hihetetlen, hogy ekkor (nyeretlen?) 2 éves voltam, de gimis koromban bugyi nem maradt szárazon
Idill
A fiúk kitikkadtak a melegtől, mindketten édesdeden alszanak, ruhában... A kicsi előző ébredésénél tanakodtam, meddig várjak az apjára, hátha felébred és meg tudjuk fürdetni, de megoldódott: az esedékes evés után a csörgővel a kezében rábukott a vállamra az én kicsi fiam, még egyszer felriadt a csörgésre, azóta szuszog újra ő is...
(most az ágyában alszik, a kép csak illusztráció...)
Végre utolértem magam a házimunkával is, fregoli ismét tele, tiszta cumisüvegek glédában, holnapi ebéd előkészítve, jól megérdemelt jutalmam, egy pohár cabernet sauvignon itt harmatozik a meghámozott krumpli mellett.
Eddig azt hittem, művelt vagyok könnyűzeneileg, de ma elbizonytalanodtam. A House egyik epizódján ugyanis váltott műszakban aludtunk be Ice-szal a napokban, így jól a fülembe mászott a Morning has broken című dal, amivel kezdődik. Megnéztem hát délután, ki énekli. Cat Stevens - nahát... ismerős a neve, de nem ismerem a számait... Izé. Vagyis nem tudtam, hogy ki ő. Pedig a First Cut is the Deepest, meg a Father and Son, meg a Wild World mind-mind nagyon kedvesek nekem, csak valahogy sosem tudtam, hogy ez mind Cat Stevens. Ciki. Azért örülök, hogy nem ilyen tudatlanul halok már meg.
(most az ágyában alszik, a kép csak illusztráció...)
Végre utolértem magam a házimunkával is, fregoli ismét tele, tiszta cumisüvegek glédában, holnapi ebéd előkészítve, jól megérdemelt jutalmam, egy pohár cabernet sauvignon itt harmatozik a meghámozott krumpli mellett.
Eddig azt hittem, művelt vagyok könnyűzeneileg, de ma elbizonytalanodtam. A House egyik epizódján ugyanis váltott műszakban aludtunk be Ice-szal a napokban, így jól a fülembe mászott a Morning has broken című dal, amivel kezdődik. Megnéztem hát délután, ki énekli. Cat Stevens - nahát... ismerős a neve, de nem ismerem a számait... Izé. Vagyis nem tudtam, hogy ki ő. Pedig a First Cut is the Deepest, meg a Father and Son, meg a Wild World mind-mind nagyon kedvesek nekem, csak valahogy sosem tudtam, hogy ez mind Cat Stevens. Ciki. Azért örülök, hogy nem ilyen tudatlanul halok már meg.
(És például azért is szeretlek, álomszuszék, mert csináltál nekem a konyhába wifit.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

