Pillanatok

Amikor sötétben tágra nyílt szemmel néz rám és vigyorog. Amikor hangosan kacag a haspuszilgatáson. Amikor odadugja a pihe-puha arcát az enyémhez, és szégyenlősen pislog. Amikor ragyogó mosollyal örül nekem reggel. Amikor egyre lassabban veszi a levegőt, majd elalszik a hasamon. Amikor a karomon ül, de én máshova figyelek, és egyszer csak megérzem az arcomon a leheletét, mert ő pár centiről engem néz kitartóan arra várva, hogy végre viszonozzam a pillantását. Amikor repdes a kezeivel, ha a kiságy fölé hajolok. Amikor evés után kedvesen gügyög, mintha köszönetet mondana.

Olyankor alig hiszem el, hogy ez a valóság, a mi életünk. L. egy csodálatos, kedves kis lény, akit nem tudom, hogyan és mivel, de úgy tűnik, boldoggá teszünk.

Megkergültünk

L. kinőtte a hálózsákjait, ikeásakat néztünk ki következőnek is. Csakhogy a gyerekosztályon nem csak hálózsákot kapni... Egyelőre legfontosabbnak a zöldségek, autók és szerszámok megismertetését éreztük.

Morbid

Az előző bejegyzésem publikálása után jött be ez a reklám: "Hamvasztás 38.900 Ft+ÁFA Urnával, urnaterítővel. stb.". Mekkora prosztóság már? Anno kaptunk rózsaszín szórólapot a budafoki postaládánkba a Szent Gellért templom urnatemetőjéről. Akkor az jutott eszembe, vajon van, aki  odatűzi az előszobafalra, hogy "a mama úgyse húzza már sokáig, jó lesz ez majd akkor"?

Öregszem

Komolyan elgondolkodtam, hogy az öregebb kenyeret vegyem elő, hogy mire sorra kerül, a frissebb is megöregedjen...

Eldobható

Az "eldobható pelenka" új dimenzióját fedeztem fel. Az egyik fajtát ugyanis legpraktikusabb már használat előtt eldobni, megspórolva ezzel egy nagymosást (ami alatt a bundazsákig bezárólag értem az összes réteget, ami a gyereken volt). Ennyit arról, hogy próbálunk a nagy P betűs márka helyett kicsit olcsóbbakat is kipróbálni... (Tudom, hogy minden fenékre más való, ezért sem szidom a márkát en bloc, nyilván van olyan gyerek, akinél bent marad, aminek bent kell.)