Idill

A fiúk kitikkadtak a melegtől, mindketten édesdeden alszanak, ruhában... A kicsi előző ébredésénél tanakodtam, meddig várjak az apjára, hátha felébred és meg tudjuk fürdetni, de megoldódott: az esedékes evés után a csörgővel a kezében rábukott a vállamra az én kicsi fiam, még egyszer felriadt a csörgésre, azóta szuszog újra ő is...

(most az ágyában alszik, a kép csak illusztráció...)

Végre utolértem magam a házimunkával is, fregoli ismét tele, tiszta cumisüvegek glédában, holnapi ebéd előkészítve, jól megérdemelt jutalmam, egy pohár cabernet sauvignon itt harmatozik a meghámozott krumpli mellett.

Eddig azt hittem, művelt vagyok könnyűzeneileg, de ma elbizonytalanodtam. A House egyik epizódján ugyanis váltott műszakban aludtunk be Ice-szal a napokban, így jól a fülembe mászott a Morning has broken című dal, amivel kezdődik. Megnéztem hát délután, ki énekli. Cat Stevens - nahát... ismerős a neve, de nem ismerem a számait... Izé. Vagyis nem tudtam, hogy ki ő. Pedig a First Cut is the Deepest, meg a Father and Son, meg a Wild World mind-mind nagyon kedvesek nekem, csak valahogy sosem tudtam, hogy ez mind Cat Stevens. Ciki. Azért örülök, hogy nem ilyen tudatlanul halok már meg.

(És például azért is szeretlek, álomszuszék, mert csináltál nekem a konyhába wifit.)